2-es szoba

Lakói:

1. Jace Newson
2. Luna S. Lovegood
3. -

- Nem mindig. Főként ezért is vagyok folyamatosan egyedül... -vontam meg a vállamat, és a hangom kissé hidegen hangzott. Nem csak emiatt voltam egyedül, hanem a fogyatékosságom miatt nem engedtem magamhoz közel senkit, és mégis; Luna közelében szinte el is felejtettem, ám most újra az eszembe jutott.
Óvatosan megráztam a fejemet, majd ismét Luna-ra néztem, akinek az arcán düh tombolt, és megfeledkeztem arról, hogy mi is válthatta ki belőle, de a válasza hamar megmagyarázta.
- Csaknem behálózott téged is? - néztem rá hatalmasra tágult szemekkel. Az biztos, hogy Rodolfo-val nem venném fel a versenyt... Hiába imádok versengeni, vele kösz, inkább kihagyom típusú vagyok. És ez most úgy hangzott, mintha félnék tőle, pedig nem. Csak nála jobban egy embert sem utálok... Valószínűleg ez azért is van így, mert vámpír, de alapból a jelleme is nagyon zavaró tud lenni. Nagyon.
De a lány arcáról hirtelen eltűnt minden morcosság, de most rajtam volt a sor, hogy kissé morcosabb legyek Rodolfo miatt...
- Aha. És mit csináltál, ha észrevettek volna? - kérdeztem rá, de aztán nekem is jobb lett a hangulatom, amikor az éneklésről beszélt. - De ugye nem nyilvános helyen? - kezdtem bele röhögve, ugyanis nem volt olyan ismerősöm, aki ne énekelt volna részegen valamilyen konzervatív helyen. Bard például berúgott valami opera előtt, ahová még anno a szüleim ráncigáltak el, és a második felvonás után ő is énekelni kezdett a szólistával, a nézők nem kis felháborodására. Én pedig csak röhögtem ott sunyiba, elvégre nem magától nyomta be a Jack Danielseket.
- Tényleg? Pedig azt hittem, hogy akkor csatlakozna is hozzánk... - vontam meg a vállamat, és rákacsintottam. Aztán a gyomrom megint kordult egyet, és megint. Zavartan vakartam meg a tarkómat, ahol iszonyatosan bizsergett a bőröm, és később a többi területre is kihatott.
- Csak ne most... - motyogtam az orrom alatt, és ökölbe szorítottam a kezemet. Ismertem már ezt az érzést; akkor szokott beköszönteni, amikor a testem önkéntelenül is szükségesnek érzi az átváltozást, de most valahogyan nem akartam itt szürkéskék bundában tündökölni.
Igyekeztem magam visszafogni, miközben azon agyaltam, hogy mi is okozhatta nálam ezt az átváltozási kényszert hirtelen. Nem hinném, hogy azok a srácok, akik megbámulták Luna-t. Még a cola koffeinje sem okozhatta... Kétkedve néztem fel a lányra, és éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik, és a testemben szétáradt az adrenalin. Felszisszentem, egyrészt a csodálattól, másrészt pedig attól, hogy egy sima lánytól átváltozási tüneteim lesznek... Én is normálisnak érzem magam, te nem?
Luna hangjára felkaptam a fejemet.
- Ha menni akarsz... - álltam neki, és szinte perzselte a bőrömet az érintése, ugyanis megfogta a kezemet. Összeszorított állkapoccsal tűrtem, és minden erőmmel azon voltam, hogy lenyomjam a belőlem előkészülő farkast.
Ám mégsem hagytam volna ott Luna-t. Helyette visszaindultam vele a suliba, és útközben hallgattam a beszámolóját. Néha majdnem felkuncogtam, de visszafogtam magam. Ebben is. Közben jegyzeteltem az infókat a fejembe, és néha megcáfoltam, hogy szerintem biztosan jó hangja van, és a jógánál közbeszóltam, hogy van olyan könyvem, meg videót is szerezhetek, és akkor közösen jógázhatunk a koleszban. De ennek a beszélgetésnek a fele félig figyelemelterelés volt számomra az átváltozásomról.
- Oké. De akkor már olyan nagyot vegyünk, és öltöztessük be. - röhögtem, de akaratlanul is elképzeltem, ahogyan Luna annak a dagadt csávónak a hasát simogatja, és felnevettem. - Amúgy van könyvtár a suliban? - csodálkoztam el a saját butaságomon, de esküszöm, hogy én még nem láttam.
Időközben elértünk a sulihoz is, ahol több ajtón is keresztülmentünk, én pedig végig udvarias férfi létemre Luna-nak nyitva tartottam az ajtókat. Aztán, amikor a 2-es szobához értünk, előszedtem a zsebemből a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót. Én még nem pakoltam ki, szóval a bőröndjeim egymás hátán heverésztek, de nem igazán zavart a rendetlenség, ugyanis ha rend volt, alig találtam meg valamit.
- Hogyan lehet, hogy szobatársak vagyunk, és még nem találkoztunk? - mosolyogtam rá, miközben helyet foglaltam az ágyamon, és az egyik ujjamon pörgettem a szoba kulcsát. Útközben sem nagyon mertem Luna-ra nézni, hátha hirtelen olyan érzelem tör rám, hogy átváltozom tőle... De magamban sem mertem kimondani, hogy milyen erős érzelem köthet ehhez a lányhoz.

-Az a folyamatos megszakadt.- mondtam elgondolkozva, de hangja megijesztett. Ha zavarom szól, ugye...? Szól. Tudtam, hogy van annyira magabiztos, hogy nem hagyja, hogy a fejére másszak. Ha Rodra gondolok mindig elönt a méreg, most sem volt ez másképp, de amikor Jace azt mondta...Szóval azt, hogy Rod behálózott az letaglózott. Szóval olyan lánynak néz? Jó, persze, egyáltalán nem lehetetlen, mert jól néz ki, de én személy szerint gyűlölöm. A viselkedése úgy visszataszító ahogy van.
-Nem. De látom mit tesz másokkal és egyszerűen hányingert kapok tőle.-arcomat elöntötte a halvány pír. Eddig ugyan nem gondoltam rá, de még mindig nem értettem miért tudok vele ennyire lazán beszélgetni. Alapjában véve félénk lány vagyok aki kerüli az emberek társaságát és nagyon megválogatja kivel beszélget. Oké, oké, ezt most fel lehet fogni úgy is, hogy azért beszélgetek vele, mert muszáj, hisz szobatársak vagyunk, de ez nem igaz. Valami megfogott benne, de még magam sem tudom mi. Persze a sármos mosolyától eltekintve, azt nagyon is tudom milyen hatással van rám.
-Hát. Gondolom bevetettem volna a mosolyomat és a barátnőm képességét, miszerint mindenből képes kibeszélni magát.- mondtam szinte nevetve. Remek, még több hangulatingadozás. Nem vagyok ma beszámítható állapotban az biztos. Jobb lesz vigyázni.
-Nem, csak a fürdőben, úgyhogy reménykedj, hogy jó a szigetelés, különben én leszek az ébresztőd.-fintorodtam el hamiskás mosollyal.
-Szeretnéd, hogy jöjjön?-hangomból akaratom ellenére is tisztán kivehető volt, hogy csalódnék ha azt mondaná igen. De persze benne van a pakliban, hogy azért kedves velem, hogy megkaphassa Amandát. Sőt! Több mint valószínű. Ettől a gondolattól egy kicsit elszontyolodtam és arcomra visszatért a rideg maszk is amin még a kacsintása sem tört át. Nem voltam benne biztos, hogy jól hallom, de mintha a gyomra kordult volna meg.
-Éhes vagy?-kérdeztem rá, de nem tudtam hirtelen honnan lehetne kaját szerezni, hacsak a szobában nincs egy szendója. Valamit motyogott még, de nem hallottam. Inkább nem kérdeztem rá. Ha azt akarta volna, hogy halljam biztos hangosabban mondja. Mikor a jóga került szóba kezdtem megcáfolni az állítást magamban miszerint csak Amanda kell neki. Akkor miért velem akarna jógázni? Ha most tényleg nagyon paranoiás lennék akkor azt mondanám, hogy azért mert infokat akar kiszedni belőlem róla, de neem. Ez már tényleg sok lenne. Megtört a jég, pedig esküszöm olyan vastagra építettem, hogy áttörhetetlen legyen.
-Nem vagy normális.-közöltem vele kedvesen halálosan nevetve. Egy pillanatra meg is kellett állnom, hogy összeszedjem magam. Az elképzelés, miszerint Buddha baseball sapkában és valami szexis felsőben feszít egyszerűen kiverte nálam a biztosítékot.
-Persze, hogy van.-nevettem. Nem létezik, hogy nem járt még ott soha. Vagy talán még is. Időközben beértünk a szobába is. Jace udvarias volt és kedves, pont Rod ellentettje, imádom. Jesszusom! Igaz, hogy csak magamban, de kimondtam! Nem mondhatok ilyeneket; ez nincs rendjén, hisz szobatársak vagyunk, az istenért!
-Gondolom mind a ketten jobban szeretünk a szabadban lenni...-kockáztattam meg azt a feltevést ami rám biztosan igaz volt. Leült az ágyára és a kulcsára meredt amit ujján pörgetett. Nem tudom mit találhattam ebben a pózban szexisnek, de annyi biztos volt, hogy hormonjaim vadul tomboltak és el kellett fordulnom, lekötni magam valamivel, hogy ne támadjak rá. Meg akartam érinteni, mindennél jobban. Elrendezgettem az ágyneműmet és előkaptam a rumli közepéből egy hálóinget és egy fehérneműt. Muszáj volt ott hagynom egy kicsit!
-Én... Ha nem zavar letusolok.-kockáztattam meg a fürdőt méregetve. Egy pillantást vetettem még rá, majd bevonultam és ledobtam kényelmetlen ruháimat. Attól féltem még a zárt ajtón keresztül is hallja szívem izgatott, heves dobogását. A zuhany alatt hideg vízzel próbálkoztam, ami hidegebb volt a kelleténél, de a célt elérte. Csípte bőrömet, felszisszentem, de legalább kizökkentett abból az állapotból, ami egyértelműen a vágy volt Jace után. Nem éreztem még ilyet egy fiú után sem. Most eszembe se jutott énekelni, helyette átsuhant az agyamon a gondolat, hogy nem tudom, hogyan fogok így aludni... Mikor végeztem a törülközőmmel letöröltem a hideg cseppeket bőrömről és belebújtam ruháimba. Ez egy fekete csipkés tanga volt és egy combközépig érő szexisnek is mondható hálóing. A törülközőt kiterítettem majd mélyet sóhajtva kiléptem és az ágyamhoz lépdeltem. Leültem törökülésben ügyelve arra, hogy ne lehessen belátni, szóval érted hova. Nem mertem ráemelni pillantásomat, nem akartam újra Azt érezni. Mintha elvenné minden önuralmamat és ez nem tetszett, inkább hálóingem barna anyagát néztem ami puhán omlott a takaróra.

//Cicc szét vagyok esve, lett amilyen lett. majd még józan fejjel átnézem //

- Igen, most kaptam társaságot a személyedben, de csak napok kérdése, és rám unsz. - mosolyogtam rá kedvesen. Félreértés ne essék, én őt nem akartam lerázni, csupán nem volt biztonságban mellettem. De nem csak önmagamtól féltettem, hanem Rodolfotól, és a többi kis piócától, akik szívesen lecsapoltál volna. Őket még a külső sem érdekelte, csak a vér, a vér, és igen, a vér. Gyűlöltem őket teljes szívemből, de ebben az iskolában semmit sem tehettem, a kezem megvolt kötözve. Balhé esetén is csak az igazgatónő tündéri modorára számíthattam, bár a pletykák szerint gyűlöli a féltestvérét.
Döbbenten néztem Luna-ra. Teljességgel különbözött az általam ismert lányoktól. Na, őt nem untam volna meg soha. Elismeréssel néztem rá, aztán vigyorogni kezdtem. A mondata számomra mást jelentett, vagyis azt, hogy én is hányingert kapok attól, amit Rod az emberekkel tesz, azaz megcsapolja őket.
- Üdv a klubban! - nyújtottam felé a kezemet, de előtte észre kellett vennem, hogy beszélgetésünk alkalmával először pirult el. Én mindig tudtam, hogy mikor jövök be egy lánynak, de Luna-nal semmi. Olyan volt, mintha sötétben tapogatóznék egy hatalmas, és ismeretlen szobában a kapcsoló - azaz a megértés - után.
- Ooo... az nem mindig jó. Sőt, néha feltűnőbb, ha kirázod magad gy helyzetből, mert csak hevet-havat hordasz össze. - vigyorogtam rá, és örültem, hogy nevetett, egészen aranyos hangja volt, mintha ezernyi harang csilingelne... És szerintem a zeneértésem kezd az agyamra menni.
- Az jó lesz. Rád szívesen ébrednék. - villantottam egy 32 fogas mosolyt, és kicsit sem érdekelt, hogy egy perverz elméjű ember mennyire félretudta volna érteni a mondatomat. Jó, azért érdekelt, mert nem akartam, hogy Luna félreértsen.
Ábrándozásomból Luna csalódott hangja ébresztett fel, ,mire a szemébe néztem, miközben huncut mosoly jelent meg az ajkaimon. Kinek kell egy idegesítő harmadik személy, ha egy Victoria Secret's modelles testű, és angyalarcú lány van velem? Aki persze okos, és vicces. Szóval tipikus álomnő. Csak nem egy vérfarkas lenne neki a legmegfelelőbb választás. Nem akartam veszélybe sodorni.
- Inkább kihagynám. - fintorodtam el, és az arcára kerülő rideg maszktól is kétségbeestem. És kaptam megint egy adrenalinlöketet, szóval a farkas énem nagyon kiszeretett volna törni. Szinte marcangolt belülről, és még a gyomrom is megkordult miatta.
Miután Luna megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, úgy éreztem, hogy jobb lesz innen minél előbb eltűnni, elvégre nem mindenki tolerálna egy farkast a moziban.
- Igen. - bólintottam bizonytalanul, és átgondoltam hogy mennyire lesz vicces, amikor a szobám dugig lesz kajával, ugyanis valamiért sokkal többet ettem, mint egy átlagos ember. Lehet, hogy nekem még a farkast is táplálnom kellett magamban. Ezen a gondolton nevetni, pontosabban kuncogni kezdtem, de hamar visszafogtam magamat, mert nem akartam, hogy Luna bolondnak nézzen.
Visszamentünk a sulihoz, és útközben a jógáról, és más dolgokról beszélgettünk. Aztán közöltem, hogy mi lenne, ha beöltöztetnék egy Buddha szobrot, mire Luna nevetésben tört ki, és én is nevetni kezdtem, de a kijelentésére komolyan válaszoltam.
- Hidd el, ebben biztos lehetsz... - válaszoltam komolyan, és hagytam, hogy a mondat vége a levegőben lógjon közöttünk. Luna csak nevetett, és meg is állt, hogy összeszedje magát, majd folytattuk tovább a sétát.
Őszintén; remekül éreztem magam vele, de ahányszor a szél a hajába kapott, a bennem lakozó farkas minél jobban előakart törni.
- Ugye majd megmutatod? Bááár, ha igazak a pletykák, és ott csendben kell maradni, akkor nem vállalom be. - emeltem fel magam elé védekezően a kezemet, miközben besétáltunk a szobába, vagyis ő először, én csak utána. Fő az illedelmesség, még egy félig kutyafiúnál is!
- Nem, menjél csak nyugodtan. - bátorítóan mosolyogtam rá, és a tekintetem egy pillanatra elidőzött az alakján, és tetszett a látvány, de nem tett nekem túl jót... Egy farkas morgása hagyta el a torkomat, és gyorsa megfordultam, majd a cuccaim között kezdtem el matatni. Úgy tettem, mint aki semmit sem hallott. Mikor Luna becsukta maga mögött az ajtót, összegeztem magamban mindent:
1. A szerelem első látásra igaz
2. A szerelemtől több adrenalinom lesz, azaz farkassá kell változnom naponta többször is
3. Szeretem Luna-t
A gondolattól megremegett a gyomrom, és akkor adrenalin löketet kaptam, hogy éreztem, amint megnyúlik az állkapcsom, és a gerincbe furcsa ívbe hajlik meg. A hirtelen fájdalomtól a földön kötöttem ki, és próbálkoztam megakadályozni az átváltozásomat. A füleim megnyúltak, ahogyan a szemfogaim is. A gerincem recsegett, ropogott, és képtelen voltam a morgáson kívül bármilyen más hangot kiadni.
Hallottam, hogy valaki elzárta a csapot, és nyeltem egy nagyot, ha most meglát így, garantáltan végem... Egy ruha reccsent, és a felsőm lecsúszott rólam kétoldalt. A kezemre tekintettem, amin a szőr sűrűsödni kezdett.
És egyszerűen csak megálljt parancsoltam magamnak. Nem tudom, hogy hogyan sikerült, de másodpercek alatt visszanyertem az eredeti külsőmet, és felugrottam az ágyra, majd előkaptam a zsebemből a telefonomat, és hevesen nyomkodni kezdtem, mint akit tényleg lefoglalt.
Luna kijött a fürdőből... És... Nagyon nem volt publikus, amit magán viselt. A hálóinge szexi volt, és nem láttam a bugyivonalat a fenekénél, amikor megfordult, egyszóval tanga volt rajta, mert kétlem, hogy bugyi nélkül vette volna fel egy tinisrác mellé. Igen, hiába vagyok farkas, attól még nekem is tombolhatnak a hormonjaim, és most a szemem csak úgy rátapadt Luna-ra, aki láthatólag kerülte a pillantásomat. Megköszörültem a torkomat.
- Ilyen korán alszol is? Nem is tudtam, hogy jobb vagyok az altatónál. Még egy csaj sem öltözött hálóingbe tőlem... - kacsintottam rá vidáman, és igyekeztem nem őt bámulni végig. Az biztos, hogy többet más csajt nem ign fogok gerincre dobni... Ilyen test után az előző kalandjaim csak mind ocsmány férgek voltak.
- Kaja? - kérdeztem tőle, és előhalásztam a táskámból két hatalmas, barna zacskót, amiben a szendvicseimet tartottam, mára. Én kihalásztam magamnak egy sajtos-uborkásat, aztán felé nyújtottam az egyik zacskót.

-Csak szeretnéd...-motyogtam oda halkan. Nem akartam kiábrándítani, de arra várhat, hogy megunom. Annyit fogok a nyakán lógni, hogy ő fog megunni engem. Na nem. Vele nem akarom ilyen csúnyán elbaltázni a dolgokat, de még sosem csináltam ilyet. Nem tudom eldönteni mi jó és mi a rossz. Kezdtem megijedni. Ez halálosan komoly... Semmit nem tudok az ég adta világon a kapcsolatokról, a fiúkról, a tőlem pár centire lépdelő Jaceről. Ja igen, ha ehhez még hozzávesszük szerencsétlenségemet tuti a legrosszabbat teszem amit csak lehet. Rám mosolygott, majd megajándékozott egy döbbentből elismerővé vált tekintettel. Egy ujjamon. Hopp nem; egy kezemen megtudtam volna számolni hányszor nézett rám így pasi. Pont mikor azon gondolkodtam hogyan érinthetném meg kezét nyújtotta pár üdvözlő szóval. Hüm. Gyűlöljük együtt Rodolfót klub? Tetszik, annak ellenére, hogy nem szoktam ilyesmit csinálni. Többnyire mindenkinek adok még egy esélyt, de ez valahogy nem ment. Volt valami abban a srácban. A természetfelettien csúszómászóra hasonlító undorító modorán kívül ami nem tetszett benne, de nem tudnám megmagyarázni mi az.
-Én igen, de mondom. A barátnőmnek tehetsége van a dologhoz. Ha azt kellene mondania hozzá, hogy nyomi vagyok és csak a kezem rázkódik, szerintem azt is bevállalná.-akaratlanul is nevettem, mert eszembe jutott a South Park...(igen, megesik, hogy jókislány létemre belekukkantok egy-két részbe)...egyik szereplője.Timmy. Komolyan mondom imádom, ahogyan a nevét hajtogatja... mindig megnevettet.
-De persze ha én kezdtem volna el magyarázkodni...-megráztam a fejemet. Nem kell róla tudnia, de képtelen vagyok a hazugságokra, mindig lebuktat a szemem, vagy valamilyen rezdülés az arcomon. Amit mondott és ezerwattos mosolya olyan reakciót váltott ki belőlem, amire nem nagyon számítottam. Kezeimet ökölbe szorítottam, ajkaimat összetapasztottam és küzdöttem azért, hogy ne vigyorogjak. Hiába nem mutatom ki, fantáziám azért nekem is van... Ő biztos csak a szörnyű hangomra gondolt, egy percig sem kételkedtem benne, de azért szeretném magamat abban a reményben ringatni, hogy valaha többet is fog akarni ennél. A legtöbb lány már rég beleképzelte volna minden mondatába azt, hogy szeretlek, csak téged akarlak. Nos én nem ilyen vagyok. Ugyan még nem volt ilyen, de nehezemre esne elhinni, hogy bárkinek is kellek. Talán a külsőm rendben van, de a vak is látja, hogy az agyammal nincs minden rendben.
-Nem tetszik neked?-kockáztattam meg. Hiába a barátnőm, most örültem volna, ha azt válaszolja nem. Kitört belőlem az önzőség, csak magamnak akartam ezt a félistent, aki megbabonázott minden pillantásával és szavával. Az út a suliba felhőtlenül telt el közöttünk, mondhatni euforikus boldogság vett minket körül. Ez persze az ő humorának volt köszönhető, mert más társaságában meg sem szólaltam volna egész úton, csak bólogattam volna mint egy... szóval egy valami. Még a hasonlatokat is kiveri a fejemből, itt hamarosan világvége lesz, éreztem. Megvádoltam, hogy nem egészen normális, mire azt válaszolta ebben biztos lehetek, de nem fejezte be a mondatot. Furcsán hatott az egész, de átsuhantam rajta, mert nem tartottam fontosnak. Na jó, ez így nem teljesen igaz, minden ami kapcsolódik hozzá az fontos és érdekes.
-Haha. Megmutatom, de nem kell bejönnöd, nem venném a szívemre, ha kipaterolnának.-mosolyodtam el látva lelki szemeim előtt ahogyan a bagolyszerű könyvtárosnő kidobja a felháborodott tökéletességet az ajtón. Megnyugtató szavára a fürdőbe léptem kissé zaklatottan és elvégeztem dolgomat. Az volt a tervem, hogy felfrissülve és teljesen lenyugodva lépek ki onnan. Ehelyett az arcom még mindig ki volt pirulva a vér pedig vadul száguldozott ereimben. Főleg mikor megszólalt. Elszégyelltem magam.
-Nem, dehogy. Csak...-lázasan követeltem agyamtól valami értelmes választ. Azt csak nem vallhattam be, hogy ha ott maradtam volna baj lett volna? Mert egy őrült tinédzser lány vagyok akinek tombolnak a hormonjai és mert ő annyira... Abbahagytam. Majdnem leromboltam azt a kevéske nyugodtságot amit sikerült a zuhanyzással visszanyernem.
-Szóval izé. Így kényelmesebb.-jött egy nagyjából értelmesnek mondható válasz.
-Képzelem... Gondolom rajtuk az sem maradt.-fordítottam el zavartan tekintetemet. Nem akartam őt mással elképzelni, fájt.
-Kaja.-fordultam vissza felé összeszedve magamat. Átültem mellé az ágyra és elvettem a szendvicset.
-Köszi.-mosolyogtam rá a zacskót bontogatva. Amint (nagy nehezen) sikerült hozzájutnom haraptam belőle egyet. Csak most jöttem rá mennyire éhes is voltam... De amint ránéztem összeszorult a gyomrom. Nézelődtem mindenfelé, csak hogy ne kelljen ránéznem, de néha mégiscsak felé lestem, az egyik ilyen alkalommal pedig kiszúrtam egy a szája sarkától induló majonéz csíkot.
-Jajjte.-nevettem el magam, majd komolyság ült arcomra. Pillantásommal óvatosan végigmértem, szemébe néztem, majd vissza a majonéz foltra. Ujjamat megindítottam felé és olyan óvatosan ahogy csak tudtam végighúztam rajta mutató ujjamat. Amint maradéktalanul eltűnt egy szalvétába töröltem ujjamat. De végül mégiscsak óriási idiótának éreztem magam... Nem hogy odaadtam volna neki a szalvétát!!! Nem! Nekem muszáj hozzá nyúlkálnom. És tényleg. Vágyat éreztem rá, főleg, hogy ilyen közel volt hozzám, de nem tettem. Pont amiatt mert olyan bizonytalan vagyok. Nem bízok se az érzéseiben sem magamban.
-Sajnálom...-fordítottam el nehezen tekintetemet.
-Nem akarom, hogy azt hidd nyomulok, vagy ilyesmi.-mondtam neki, mert azt tényleg nem akartam, de tagadhatatlanul megkedveltem.

Luna valamit halkan motyogott nekem,de nem volt időm hegyezni a fülemet. Még a farkashallásommal sem hallottam meg, talán azért, mert most az egyszer nem figyeltem rá teljes mértékben.
Összeborzoltam a hajamat, csak úgy reflexből. Sosem volt túlságosan oda a külsőmért, most viszont szerettem volna egy kicsit kitenni magamért, csakis Luna miatt. Szükségem volt figyelmére, egyszerűen csak szükségem volt rá, de nem ezért kellett. Már az első pillanatban megfogott, és hiába a külseje tetszett meg először, mégis a lelkébe szerettem bele. Vagyis már mindkettőbe,és magától a tudattól, hogy szerelmes vagyok, a szívem eszeveszett dobogásba kezdett.
- Komolyan, ne legyél oda ennyire a barátnődtől. Kétlem, hogy különb lenne nálad. - néztem rá komolyan, és kezdett zavarni, hogy folyton csak arról a csajról beszélt. Nem tudtam, hogy ki, de engem Luna-n kívül senki más sem érdekelt, így viszont azt vettem le, hogy nem érdeklem, és inkább a barátnőjével szeretne összehozni. Az egy kicsit rosszul esett volna... Ez egomnak is.
- Luna, ha kimagyarázod magad egy helyzetből, akkor hazudsz. Szerintem te nem tudsz olyan jól hazudni, és a hazugság nem mindig jó dolog, mert könnyen belekeveredhetsz. - mosolyogtam rá őszintén. Tapasztalatból mondtam mindent. Mindig belekeveredtem az embereknél a hazugságokba a farkaslétem miatt, mert olyankor csak el kellett tűnnöm. Üzenem a természetnek, hogy rosszul találta ki ezt az egész átváltozásos dolgot, mert nem csak akkor kaphatok adrenalinlöketet, amikor halálközeli élményben van részem.
És emiatt nem ihattam se colát, de energiaitalt, szóval semmi olyasmit, amibe koffein volt. Vagyis ihattam, csak nem emberek előtt. Az alkohol viszont jöhetett, abban csak az volt fura, hogy az érzékeim tompák lettek...
Mikor Luna-nak mondtam, hogy rá szívesen kelnék, kissé erőszakos reakciót kaptam. Na jó, nem volt az, csak én tekintettem annak, mert egy vonalba préselte a száját, és ökölbe szorított a kezét. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Vajon miért akarja titkolni az érzelmeit? És minek kellett egy mosoly visszafojtani?
- Kicsoda? A barátnőd? Nem az esetem. Sajnálom, ha összeakartál hozni vele, de egyszerűen nagyon nem az esetem. Átlagos. - magyaráztam neki, és tényleg biztos voltam most már benne, hogy Luna-t nem is érdekeltem, hanem csak a barátnőjével akart összehozni. Rossz érzés lett úrrá bennem, de attól még az adrenalin tovább áramlott a véremben, és hiába volt jó a hangulat a visszaúton,engem két dolog is emésztett, de igyekeztem mosolyogni, és még jobban feldobni a hangulatot.
- Jó. És majd könyvet is veszek ki... nem. Inkább akkor dvd-t. - ráztam meg a fejemet. Nem mintha nem lettem volna képes egy könyvet is elolvasni, csak egyszerűen nem akartam. Nem voltak olyan érdekesek, és nem értettem, hogy minek kell valamit egy órán keresztül részletezni, és szinte minden könyveben voltak romantikus részek, amik engem hidegen hagytak.
Értetlenül néztem fel Luna-ra, aki időközben elment zuhanyozni. Én azalatt a negyed óra alatt túl voltam egy elfojtott átváltozáson, egy széttépett felsőn, és mire kijött, én nyugodtan feküdtem az ágyamon. Luna teljesen megbabonázott ismét ahogyan kinézett abban a hálóingben...
Kíváncsian néztem rá, felvont szemöldökkel, amikor abbahagyta a mondatát válasz után kutatva.
- Aha... mondjuk én is megsülök, de nem akarok ennél jobban levetkőzni. - mutattam a csupasz felsőtestemre, ugyanis maga gondolat, hogy Luna fehérneműben, és én egy szál boxerben... Nem tett volna túl jót a farkas énemnek. Aztán Luna olyat mondott, hogy nevetni kezdtem, ő pedig elfordult, de igazából zavart, hogy ennyi kalandom volt. Nem éreztem tőlük túl jó embernek magam. Majd rákérdeztem, hogy kaja? Hát, rögtön kaptam magam mellé egy éhenkórászt, de szívesen láttam.
- Alap. Raklap. -vigyorogtam vissza, és elővettem egy majonézes-sajtos-uborkás szendvicset, ami a kedvencem volt borssal bolondítva. De sajnos nem én voltam az evés minta példánya, és ilyenkor szoktam magamban jót röhögni: tényleg egy állat vagyok. Bennfentes poén, hihi.
Meg sem lepett, amikor éreztem, hogy valami folyik ki a számból. Már majdnem vettem a fáradtságot, és letöröltem, amikor egy kéz jelent meg előttem, és egy mutatóujj pedig letörölte a felesleg. Égő arccal, és tátott szájjal néztem Luna-ra. Most nagyon elcseszte... Azt, amit az őseim száz évig tartottak titokban, pár másodperc alatt lerombolhattam volna. Luna mondatán pedig még jobban megdöbbentem, és a testem még több adrenalin löketet kapott a bennem felpezsdülő örömtől.
- Luna... Nem zavar, mármint nem nyomulsz, mert ha nyomulnál akkor érdekelnélek... És a te érdekedben mondom, hogy jobb, ha szarsz rám. Én... - kerestem a szavakat, hogy valami hasonlatot teremtsek, és egyben eltereljem a figyelmemet az egyre közelgő átváltozásomról - rosszabb vagyok mint Rodolfo, de nem a csajozós értelemben. Bár nem pont olyan rossz vagyok mint ő, de az a lényeg, hogy engem is jobb, ha kerülsz. Hiába kedvellek... - és Jace Newson itt szúrta el a szerelmi életét, hogy a tökéletes lánynak hazudott egy szépet. De legalább elmúlt az adrenalin-löketem. Kíváncsian pislantottam Luna felé.. Érdekelt a reakciója.

Azt hiszem akartam valamit válaszolni, de túlságosan lefoglalt, hogy kócos tincseit végigmérjem miután végigszántott rajtuk ujjaival. Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy oké, téma lezárva, igaza van.
-Tudom és nem is szoktam hazudni.-mosolyodtam el, de megmozdult bennem a kisördög. Úgy mondta ezt az egészet, mintha ő maga sokat hazudna. Utálom a hazugságokat és tiszta szívemből reméltem, hogy ő nem az a fajta fiú aki elhiteti velem, hogy kellek neki, utána meg mint holmi használt zsebkendőt elhajít majd. Nézzen mindenki hülyének, de abban a pillanatban lehet azt mondtam volna nem érdekel, kell nekem, még ha csak rövid időre is lehet az enyém.
-Ohh értem. Ami azt illeti nem akartalak.-vallottam be megint őszintén, de a teljes igazságot magamban tartottam. Örülnék neki, ha összejönne valakivel, de az pont nem a barátnőm.
-A dvd jól hangzik.- egy közös dvd-zés? Valóban jó ötletnek tűnt, főleg ha mondjuk a szoba két pontjából nézzük és nem egymás mellett. El sem mertem képzelni mekkora lenne a kísértés egy sötét szobában kettesben. Pont akkora mint amekkora minden éjszaka lesz. Talán ha szobát váltanék... Zuhanyzás után némileg felfrissülten léptem vissza a szobába és nagy nehezen, de kimagyaráztam magamat. Talán fejlődő képes vagyok. Mikor válaszolt szemem rögtön rátalált fedetlen mellkasára, elállt a lélegzetem és magamra kellett, hogy szóljak, hogy tüdőm újra levegőhöz juthasson. Egyszerűen... A szám enyhén elnyílt és valószínűleg úgy nézhettem ki, mint valami hülye, de ennyi volt, végem lett abban a pillanatban ahogy végigfuttattam tekintetemet bronzos bőrén. Nem értem addig hogy nem vettem észre. Valószínűleg nagyon igyekeztem nem ránézni és rájöttem miért. Ez az érzés nagyon hasonlít a lustaságra. Gondolom mindenki ismeri a helyzetet, amikor fáradtan bedől az ember az ágyba és képtelen felkelni, valami ismeretlen erő az ágyhoz húzza... Hát én is így voltam Jaceszel, vonzott magához minden egyes porcikája. Nevetése némiképp visszahozott a valóságba, de korántsem eléggé. Felkínált egy szendvicset én pedig elfogadtam és leültem mellé enni. Utána jött a katasztrófa. Elindítottam valamit egyetlen érintéssel ami visszafordíthatatlan. Bocsánatot kértem és már felkészültem rá, hogy lehülyéz és közli nem is tudja mit gondoltam, köztünk nem lehet több mint szobatársi viszony. Ugyan nem kemény szavakkal mondta el, hogy nem akar velem lenni, de így is olyan volt mintha megforgattak volna egy szép, méretes kést a mellkasomban. Figyelmesen végighallgattam, de egyre kevésbé értettem mire akar kilyukadni. Összeráncoltam homlokomat és csak értetlen fejjel bámultam rá.
-Öhm...-köszörültem meg torkom, majd összeszedtem magam. Nem! Miket gondol?!
-Jace, Jace állj!- emeltem fel mindkét kezemet és valamivel értelmesebb fejet vágtam, bár még mindig nem értettem mit akar mindezzel. Kopjak le róla? Mi az, hogy ő rossz? Bár értenék bármit is.
-Először is. Késő! Ugyanis érdekelsz.-vallottam be neki, igaz fojtott hangon, mert a torkomban akkora gombóc volt, hogy az is csoda, hogy meg bírtam szólalni. Most aztán az arcom a szokottabbnál is vörösebb színt öltött, kezemet pedig végre leengedtem magam mellé. Rá sem mertem emelni pillantásomat, a csuklómat bámultam kitartóan, utolsó szavánál azonban ráemeltem pillantásomat. Elmerültem szemeiben és onnan próbáltam rájönni mire is gondol valójában. Azért elmosolyodtam és a pillangók is megindultak a gyomromban. Tehát nem utál, sőt! Kedvel. Megnyugvás öntött el és ennek jelét is adtam, hangosan kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt, majd ajkam egyik szélét jobbra a másikat balra húztam mosolyt alakítva ki arcomon. Semmi sem volt rendben köztünk, minden olyan volt mint egy csomó, rengeteg összekuszálódott fonallal, a fejem tompán sajgott a sok cikázó gondolattól, mégis megnyugodtam. Ott volt velem, mellettem, egy karnyújtásnyira, biztonságban éreztem magam, és azt mondta kedvel! Fel sem bírtam fogni egyelőre...
-Remélem tudod, hogy összezavartál.- mosolyogtam egyenesen a szemébe. Nem tudtam mit várjak. Ellenséges lesz velem? Elfogja valaha is mondani mitől is olyan rossz fiú ő, ha nem a nőkkel való kapcsolatai miatt? Pillantásom akaratom ellenére is visszasiklott mellkasára és hasára. Dolgozik rajta vajon, vagy ez is hozzá tartozik tökéletességéhez? Ezernyi kérdés volt a fejemben.